2 hozzászólás a(z) “Önfenntartó település” bejegyzéshez

  1. Minden embernek, így a lakosságnak és a települési közösségeknek is át kell gondolnia a saját és a közösségi energiafelhasználásuk hatékonyságát, ésszerűsítési lehetőségeit! Fontos, hogy a hosszú téli estéken a tűzhely, a kályha, vagy a kandalló mellett családonként és települési közösségenként is számba vegyük hol vannak a házunk, vagy a településünk energialékjei, hol szökik az energia, illetve hol lehetne energiát, így költséget megtakarítani? Sokszor egyszerű kalkuláció igazolhatja, hogy kisebb fejlesztések gyorsan megtérülő jelentős költségmegtakarítást eredményezhetnek. Egy-egy faluközösség arra is összefoghat, hogy – amennyire lehetséges – a helyi és/vagy térségi zöld, vagy napenergia potenciált közösen hasznosítsa és ezáltal csökkentse a függőségét a nagy költségnyelő hálózatoktól. Ezt a lehetőséget ma már sok külföldi, illetve néhány hazai törekvés vissza is igazolja.
    Szervezzünk tehát helyi Energia Köröket a közös gondolkodásra, hogy a téli hidegben egyre kevesebbszer kelljen kimenni fáért az udvarba, hogy kevesebb legyen a fűtési számla!?

  2. Az energiaforrások és az energia felhasználás ma még két önálló , sokszor érthetetlen módon egymástól távol álló fogalmak. Naponta láthatjuk a sarki öröknek már egyáltalán nem nevezhető jég és hó birodalom csökkenését, a sarkvidék állatállományának egyre kétségbeesettebb viselkedését, a leszakadt, háztömbnyi jéghegyek lassú áramlását a hajózó utak mentén és a már hajózható északi területek hajóforgalmát. Tudományos teórriák születnek a Golf áramlat változásáról és annak drámai következményeiről. Európa középső része a gázvezetékek körüli konfliktusok zajában él, és ahogy a szén, majd a fűtőolaj, most éppen az orosz gáz felhasználásában látja a legfontosabb fűtőanyagot, főleg télen. Itthon a Kárpát Medencében, közelebb Magyarországon ugyancsak a gáz, és a nukleáris energia a belpolitika központi kérdése. Már elég sok tapasztalat született a megújuló energiaforrások előállítása terén, mégis az eredmények mind a gyakorlatban, mind a közfelfogásban alatta maradnak a lehetséges elvárásoknak. Bizonyára vannak tudományos konferenciák erről, ahol több megalapozott eljárás, technikai és technológiai megoldásról születtek kitűnő dolgozatok, de a mindennapi élet nem igazolja vissza a törekvéseket. Természetesen készültek és működnek már biogáz erőművek, kisebb objektumokat ellátó geotermikus energiát felhasználó egységek, a napenergiát hasznosító egyéni és közösségi megoldások szerte az országban, azt is állíthatjuk hogy a lakosság egyre nagyobb hányada energiatudatos szemlélettel építi házait, újítja fel azokat, felhasználva az építőanyag kereskedelemben megtalálható anyagokat. A szemléletváltás kétségtelenül érzékelhető. Már azt is elfogadjuk, hogy nem az egyes családi házak tetőszerkezetén kell napkollektor mezőket kialakítani, mintegy jelezve a köznek, itt tehetős ember lakik, aki még több rezsit tud megtakarítani, hanem a települések arra alkalmas területén napkollektor telepet létesítenek, a település közössége számára. Még távoli az optimális állapot. Amíg a tavaszi metszés után az egész országban szőlő venyige máglyák lobognak napokon át, ez jó példa arra, mennyi még a tartalék.Amíg nincs érdekeltség komplex értelemben, csak az energia árának emelése, vagy csak a Paks 2. egyáltalán nem felfogható költségkihatása évtizedekre előre, addig a társadalom számára ez a fontos kérdés nem megoldott és állandó forrása a belső feszültségnek. Az energia kiszolgáltatottság állandó érzete frusztrálja a társadalmat, bel- és külpolitikai ürügyet ad a politikai érdekcsoportoknak. A Kárpát medence országai együttes és közös ügye és érdeke lehetne ez az egyre feszültebbé váló helyzet.A természeti adottságok, a geodéziai feltételek, a környező hegyek, völgyek, a Duna és a Tisza folyók és vízgyűjtő területei, a föld mélyében szinte mindenütt található termálvizek, a még feltáratlan gázmezők együttes , átgondolt, a gazdaságosság és a fenntarthatóság egymástól már elválaszthatatlan követelményei közepette felmérése és közös feltárása megoldást jelenthetne hosszú évtizedekre, és még tovább.
    A 30 Aranykoronás termőföldeken energiafüvet termeltetni – minden bizonnyal gyorsan megszüntethető és elfelejthető, ahogy a történelmi borvidékeken a kivágott szőlőültetvényeken akácost telepíteni. Mindkettő a szellemi restség mintapéldája. Egy több szempontból átgondolt vidékfejlesztés, energiapolitika, a messzi távlatokba is utat mutat. A lakosság életkörülményei sokoldalú javítása is kézzelfogható eredményekhez vezet. A vidék gazdasága nem a végeláthatatlan kukorica, búza, napraforgó mezőkben, a szárnyaszegett nagyvárosok mellé telepített külföldi ipari megaméretű objektumokban, gumi gyárakban, acélkohókban rejlik. A gabonaexportőrök és az ezerhektáros nagygazdák a legkevésbé sem érintettek a hazai általános gazdaság felemelésében ahogy sokunk számára ez úgy tűnik, lehet nem látjuk a fától az erdőt. Ezek a nagyüzemek pedig ma a legnagyobb energiafelhasználók itt nálunk, csak azért, mert munkát adnak egy – két ezer dolgozónak. Öreg falusi ” kis ” gazdától hallottam , a tranzitutak mellé a globális gazdaság szereplői hozzanak maguknak energiát is, ne a miénket pocsékolják. Elgondolkodtató , talán nem is olyan naív gondolatok ezek.
    Összefoglalva talán elmondható egy vidéki olvasó részéről, az energia helyben előállítva ipart, foglalkoztatást, szó szerint ” világosságot ” teremt. Fényt, melegvizet, meleget ad ahhoz hogy a ” fagyasztott ” energiák újra termelőerővé változzanak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.